Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 

Kép

 

 

 

 

Keresztyén versek

 

 

 

 

 

 

 

BIZTATÁS

 

 

 

 

Hidd el,

az utat veled járóknak szüksége van

jóságodra, megértésedre bizonyosan.

Tiszta, egyenes lelkületedre,

mely hirtelen ítélkezéstől ment,

hűséget tart, igazat mond,

bizonyos nemet, igent;

veled a tisztaság jelenlétére,

szavad súlyára, szelíd erejére,

s arra, amit leginkább nélkülöznek,

hogy úgy járj közöttük, mint ismerője

a Világosságnak, az Öröknek.

 

/Túrmezei Erzsébet fodítása Maria Nels után németből/

 

 

 

 

 

 

 A  MEGOLDÁS

 

 

 

  Ballagsz életed útjain..

 Egy titkos kamera figyel,

 szavaid, gondolataid

  rejtett mikrofon veszi fel.

 

 

 

  Kiskorból emléked kevés

 talán rád nyomta bélyegét,

tudat alatt hordozod és

 anélkül tán, hogy értenéd.
 

 

 

  Aztán gyerekkor, ifjúkor,

 szülők, barátok, iskola...

A félelem itt ér utol,

  és jött a magány is lopva.
 

 

 

  Felnőtt vagy, és mint kisgyerek

   szeretet után sóvárogsz,

  hogy fontos légy valakinek,

  s gazdagítsad a világot...

 

 
 
 

  Ballagsz az élet útjain;

a szemeddel azt keresed,

  kit érdekelnek a szavaid,

 és önmagadért ki szeret?

 

 

 

  ...és ekkor kétezer évnek

  ködösített távolából

egy NÉV-nek betűi égnek,

mint messzi neonreklámok;

 
 
 

 

   és mától szívedben suttog

  a legédesebb ismeret,

  mit ember valaha tudott:

  Isten szeretet. Isten szeretet!
 
 
 

 

 Mert Jézus bizonyította

  hogy szeret az Isten téged!

Ha hiszed, bizony boldog vagy...

S nem öl meg e földi élet.

 
 

                                                                /Árva Emil/

 

 

 

 

 

 

  A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET
 
 
 

 

A legfőbb művészet, tudod mi?

Derűs szívvel megöregedni!

Tenni vágynál, s tétlen maradni,

igazad van, mégis hallgatni.

Soha nem lenni reményvesztett.

Csendben hordozni a keresztet:

Irigység nélkül nézni másra,

ki útját tetterősen járja.

 

 

Kezed letenni az öledbe,

s hagyni, hogy gondod más viselje.

Hol segítni tudtál régen,

bevallani alázattal, szépen,

hogy arra most már nincs erőd,

nem vagy olyan, mint azelőtt.

Így járni csendesen, vidáman

Istentől rádrakott igában.

 

 

Mi adhat ilyen békét nékünk?

Ha abban a szent hitben élünk,

hogy a teher, mit vinnünk kell,

örök hazánkba készít el.

Ez csak a végső simitás

a régi szíven, semmi más.

Eloldja köteleinket,

ha e világ fogva tart minket.

 

 

Teljesen ezt a művészetet

megtanulni nehezen lehet.

Ára öregen is sok küzdelem,

hogy a szívünk csendes legyen,

s készek legyünk beismerni;

Önmagamban nem vagyok semmi!

 

 

S akkor lelkünk kegyelmes Atyja

nekünk a legszebb munkát tartogatja;

Ha kezed gyenge más munkára,

összekulcsolhatod imára.

Áldást kérhetsz szeretteidre,

körülötted nagyra, kicsinyre.

S ha ezt a munkát is elvégzed

és az utolsó óra közeleg.

hangját hallod égi hívásnak:

"Enyém vagy!  Jöjj! El nem bocsátlak!"

 

 

                                            /németből Túrmezei Erzsébet átdolgozásában/

 

 

 

A  HARMADIK

 

 

 

Valamit kérnek tőled

Megtenni nem kötelesség

Mást mond a jog, mást súg az ész

Valami mégis azt kívánja:

Nézd tedd meg, ha teheted!

Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

 

 

Messzire mentél, fáradt vagy, léptél százat

Valakiért még egyet kellene.

De tested, véred lázad

Majd máskor, nyugtat az ész, s a jog józanságra int

De egy szelídebb hang azt súgja megint:

Tedd meg, ha teheted!

Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

 

 

Valakin segíthetnél. Joga nincs hozzá, nem érdemli meg

Tán összetörte a szíved

Az ész is azt súgja, minek?

S a szelíd hang újra halkan kérlel:

Tedd meg, ha teheted!

Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

 

 

Ó a harmadik, egyszer első lehetne

és diktálhatna, vonhatna, vihetne,

Lehet elégnél hamar, esztelenség volna

De a szíved békességről dalolna,

S míg elveszítenéd, bizony megtalálnád életed!

Bízd rá magad arra a harmadikra, mert az a szeretet!

 

 

                                                                        /Túrmezei Erzsébet/

 

AZ Ő KEZE

 

 

 

Lelkem, ne félj, lenyúlt egy kéz,

karjába vett és úgy vezet,

hullám felett, tenger felett

jó érezni ezt a kezet.

Nincs rémület, nincs félelem,

míg áldó karja átölel,

itt van a menny egész közel.

 

Lenyúlt egy kéz, a kéz vezet,

-értem vérzett el Mesterem,

látom kezén a sebhelyet,

Ő fogja reszkető kezem.

Keze megóv, bizton vezet,

nem hagyja elveszni lelkem,

drága vére zálog nekem.

 

Miért félnék sötét éjjel,

ha tombol is ezer veszély,

ha száz villám üt itt  széjjel,

S kitátja rám száját a mély.

Ő szívemben imát fakaszt,

s míg az ima égbe ragad,

áldó keze oltalmat ad.

 

Hogyha érzem drága kezed,

ráhajtom fáradt fejemet,

te megsimogatsz, ó, mert szeretsz,

lelkem eléri a mennyet.

Te drága kéz, te áldott kéz,

ó, csak segélj, ó csak vezess,

Jézus keze - el ne eressz!

 

                             /Kovács Margit/

 

 

FOHÁSZ

 

 

 

Uram a mindennapok küzdelméhez adj erőt nekem.

Kérlek taníts meg engem a lépésről - lépésre feléd haladás művészetére,

hogy föltaláljam magam a napi forgatagban,

hogy idejében és talpra eseten tudjak dönteni.

Ügyeimben okosan gyümölcsöztessem tapasztalataimat,

ismereteimet és segíts, hogy helyesen tudjam beosztani az időmet.

Add, hogy biztosan érezzem mely ügyem nem tűr halasztást.

Segíts, hogy időt találjak a lelki és szellemi fejlődésre is.

Kérlek segíts, hogy mindig kellőképpen készülhessek fel az előttem álló feladatra.

Add meg Uram a kegyelmet, hogy akivel csak találkozom,

arra tudjak odafigyelni és úgy tudjak neki segíteni,

mintha Téged hallgatnálak és Neked segítenék.

Add, hogy mélyen megértsem:

nehézség, sikertelenség, kudarc és zsákutca is lehet sorsom része,

sőt ezek szükségesek is ahhoz,

hogy felnőjek és megérjek.

Kérlek, szükség esetén a kellő pillanatban küldj valakit,

aki jó szívvel szemembe meri mondani az igazságot.

Tudom Uram, hogy számtalan nehézséget nem a lázas tevékenység,

hanem az idő old meg.

Te tudod, mekkora szükségünk van az őszinte barátságra.

Add, hogy kiérdemeljem az életnek ezt a legértékesebb, legszebb,

leggyöngédebb, hatalmas ajándékát.

Kérlek tartsd távol tőlem a szorongást okozó gondolatot,

miszerint életem hiábavaló lenne.

Ne azt add Uram amit kívánnék, hanem azt amire szerinted valóban szükségem van.

Kérve - kérlek taníts meg Uram a lépésről - lépésre feléd haladás művészetére.

 

                                                                                 /Antoine De Saint - Exupery/

 

 

KEZDD ÚJRA!

 

 

 

Minden vereséged ellenére,

minden rosszindulat ellenére,

minden kudarcod és a sátán minden diadaltánca ellenére,

ne maradj a földön elterülve.

Kapaszkodj meg a rögbe,

a szalmaszálba is,

mert a göröngy is, a rád dobott kő is, jó kapaszkodó.

Feszítsd meg a karod,

emeld meg a fejedet,

állj végre talpra és kezdd újra.

Mert Isten is minden botlásod,

bűnöd és hibád után újrakezdi veled,

és nem fárad el sohasem.

 

/Petrőczi Éva/

 

 

NEM EJTI LE

 

 

 

Földgömb az utazási irodában.

Szép, nagy, kerek.

Forgatni is lehet.

Ragyogó szemmel nézi egy kisgyerek.

 

S míg édesanyja sorra

intézi az ügyeket, jegyeket,

ő is bekalandozna

tengereket és hegyeket.

 

De anyai szem ilyet

szó nélkül hogy nézne!

"Kisfiam, ne nyúlj hozzá,

mert ha leejted, vége!"

 

Elkapja kiskezét,

s csodálja mozdulatlan.

Kimennek. Elvegyülnek

az utcaforgatagban.

 

Tűnődik. Hiába hívja

kirakatok szépsége.

"Ha a Jó Isten ejti le,

anyu akkor is vége?"

 

"Minek kisfiam?"

"Hát a Földnek!

Azt mondtad, Ő tartja kezében.

De ha elfárad a keze?

Ha leejti valamiképpen?"

 

"Kisfiam attól sose félj!

Ha leejtené nagy baj lenne.

De Isten keze olyan erős,

a Föld biztosan pihen benne."

 

S a fényes,

tiszta gyerekszemben

felragyog a csoda titka:

"Úgy-e, ha az egyik elfárad,

akkor átveszi a másikba?!"

 

 

/Túrmezei Erzsébet/

 

 

HÚSVÉT UTÁN

 

 

 

Húsvét előtt  ...... nehéz, szomorú léptek.

 

Húsvét előtt ...... zokogó, bús miértek.      

 

Húsvét előtt ...... ajtók, kemények, zártak. 

 

Húsvét előtt ...... arcok, fakóra váltak.         

 

Húsvét előtt ...... szívek, üres - szegények.

 

Húsvét előtt ...... kihamvadott remények.  

 

Húsvét előtt ...... egy nagy : Minden hiába!

 

Bús eltemetkezés az éjszakába.    

 

           

 

 

 

     De Húsvét lett!  Feltámadott a Mester!           

 

     Húsvét után el a gyásszal, könnyekkel!         

 

Húsvét után futni a hírrel frissen. 

 

Húsvét után már nem kérdezni mit sem!

 

Húsvét után új cél és sietség!

 

Jézus él! Nincs út mely messze esnék.

 

Húsvét után .....Erő, diadal, élet!

 

Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet,

 

Akik még mindig húsvét előtt élnek.

 

 

 

/Túrmezei Erzsébet/     

 

                                      

 

  

                                               

            

TAVASZI IMÁDSÁG

 

 

 

Tavasz! Színek, fények, illatok!

Simogató meleg sugarak.

Zsendülő vetések közt járhatok

felhőtlen ég alatt.

 

 

Bimbók bomlanak a fákon, bokrokon,

orgonák nyílnak nemsokára.

S tavaszi reménnyel vágyakozom

"Krisztus jó illatára."

 

 

Mert az megújult életekből árad,

s minden virágillatnál édesebb.

Felüdül tőle a fáradt

begyógyul tőle a seb.

 

 

Megszépül tőle az élet,

könnyűvé lesz a nehéz.

A szív boldog tavaszra ébred,

segíteni mozdul a kéz.

 

 

Élő Krisztus, végy lakozást bennünk!

Virágok illatoznak szerteszét.

Segíts a Te jó illatoddá lennünk,

árasztani szíved szeretetét!

 

 

/Túrmezei Erzsébet/

 

 

 

BARÁTAIM

 

 

 

Nevetés, Sírás: két jó barát

Előbbi humorral földerít;

másik eljön, hol senki se lát,

s könnyével könnyíti könnyeim...

 

 /Árva Emil/

 

 

 

 

 

 

 

LELKI ARATÁS

 

 

 

 Fehér a táj, már érett a búza,

javában tart az aratás.

Aratók nyomában dőlnek a rendek,

arat a sok hívő lelki társ.

Tisztul a búza, hullik a konkoly

élet sokféle próbáján,

táncol a búza, s táncol a konkoly

bánat, szenvedés rostáján.

Búza a csűrbe, konkoly a tűzre

kerül, ha Isten szétválaszt.

Új élet fénye ragyog az éjbe,

melyet kegyelme ránk áraszt.

A búza, búza; a konkoly, konkoly,

mássá az soha nem válhat.

Így az is, ki nem született újjá,

új földön soha nem járhat!

 

/Pecznyík Pál/

 

 

 

 

 

KÉTSÉGEK KÖZÜL

 

 

 

Kétségek kergetnek,

fájdalmak feszítenek,

míg végül

hozzád, Uram,

megint megindulok,

megint megérkezek.

 

 

Kifosztott kezem,

szétdarabolt szívem

nyújtom csak

feléd, Uram,

hogy szeress,

hogy szerethesselek.

Ámen.

         

/Hajdú Zoltán Levente/

 

 

 

KÉT NAP KÖZÖTT

 

 

 

Amióta megszülettem,

s élek Isten tenyerén,

sem a tegnap, sem a holnap,

csak a mai nap az enyém.

 

Ó, de vajon úgy töltöm-e

ezt az áldott, egy napot,

hogy az tetszésére legyen

Atyámnak, ki alkotott.

 

Tudja, látja, mai napon

nem magamnak éltem-e,

szívembe lát, és jól tudja,

hogy az mivel van tele.

 

Ismeri a gondolatom:

ki sem mondom még a szót,

Ő már tudja, mit szól ajkam,

építőt vagy rombolót.

 

Nem látom Őt, Ő lát engem,

mert átlátszó az életem,

árnyék borul életemre,

valahányszor vétkezem.

 

Atyám, segíts úgy tölteni

minden áldott, új napot,

ne feledjem, hogy a földön

átmenő vándor vagyok.

 

Napok évekké duzzadnak,

évekből nő ezredév,

Tenálad is csak egy nap van,

de az véget sosem ér!

 

/Pecznyík Pál/

 

 

 

NEM HIÁBA

 

 

Szemet adtál,

hogy meglássam a másik embert.

Fület adtál,

hogy meghalljam a panaszát is.

Lábat adtál,

hogy sorsos útján elkísérjem.

Kezet adtál,

hogy elestében fölemeljem.

Szívet adtál,

hogy befogadjam és szeressem.

 

Nem hiába

ajándékoztál meg ezekkel.

Buzdíts, URAM,

hogy használjam és megköszönjem.

 

/Füle Lajos/

 

 

 

ÉNEK

 

 

 

Kenyered és borod táplál engem

Te gyógyítod szívem, hogyha fáj.

 

R. Maradj velem úgy kérlek Jézus!

Maradj velem, Tied vagyok, s neked élek már.

 

 

Amíg veled járok én az úton,

Minden gondom messze, messze száll.

 

R. Maradj velem úgy kérlek Jézus!

Maradj velem, Tied vagyok, s neked élek már.

 

 

Leborulva hálát adok Néked,

Ajkamról a hála dala száll.

 

R. Maradj velem úgy kérlek Jézus!

Maradj velem, Tied vagyok, s neked élek már.

 

 

 

ÉNEK

 

 

 

Két szívű ember mért vagyok én,

Két szívű ember vajh' mit is ér.

Köpenye fordul hol fúj a szél,

Két szívű ember minek is él.

 

 

Két úton sántít olykor a láb,

Két úton ér el engem a vád.

Egyik utat sem járhatom jól,

 Eltűnik egyik a lábam alól.

 

 

Képtelen élet jaj hol a vég,

Mi a helyes bár jól tudom rég.

Gyenge erőm s az akaratom,

Két szív van bennem két hatalom.

 

 

Nem kell a két szív két hatalom,

Jézus kell, Jézus azt akarom,

Egy úton járni csak Ővele,

Vezessen engem az Ő keze.

 

 

 

 

FENN A MENNYBEN

/ének/

 

 

 

1. Fenn a mennyben az Úr minden győztesnek ád,

Aki Jézussal járt s benne hitt,

Aranyból koronát, fehér égi ruhát,

Hárfa húrjait pengethetik.

 

Refr II: Igen ott minden kész, Igen ott minden kész,

Minden győztesnek jár örök rész.

Boldog véghetetlen öröm vár odafenn,

Jézusért én is elnyerhetem.

 

 

 

2. Vígan lépkedünk színarany utcákon át,

Halljuk angyalok dícséretét,

Szemünk láthatja Jézus szent ábrázatát,

Aki vért ontott bűneinkért.

/Refr./

 

 

 

3. Élet forrása kínálja élő vizét,

Tiszta hűs vizét bőségesen,

Fényt az Úr maga áraszt és hint szerteszét,

Halál nem lesz ott éjszaka sem.

/Refr./

 

 

 

4. Minden gyötrelmet, bánatot elfeledünk,

Ha Ő bennünket keblére von,

Jézus szívére hajthatjuk fáradt fejünk,

Nála béke vár és nyugalom.

 

Refr II: Igen ott minden kész, Igen ott minden kész,

Minden győztesnek jár örökrész.

Boldog véghetetlen öröm vár odafenn,

Jézusért én is elnyerhetem.

 

 

 

 

 

ÉNEK

 

 

Áldjon meg téged áldjon az Úr!

Őrizzen téged, őrizzen Ő!

Orcáját mennyekből fordítsa le rád Atyád,

Könyörüljön rajtad, könyörüljön rajtad

Adjon békességet!

 

 

 

 

 

 


FUTÁS




Fut a gyermek a labda után

leszegett fejjel, tűzpirosan,

se lát, se hall, csak egyre rohan.

Guruló labda lett a világ,

szüntelen űzi, hajtja a vágy,

száz utcán, téren,

ezer veszélyen,

millió anyai kétségen át,

gyönyörűszépen

s balga-bután

fut a gyermek a labda után...

 




Fut az ember az élet után ...

Leszegett fejjel gyötri magát

kincseit egyszer csakhogy elérje,

kergeti álma, hajtja a vére.

Kenyér gurul a lába előtt,

vagyon gurul a vágya előtt,

hírnév, dicsőség álma előtt.

Rohan utánuk éveken át,

a fogyó úton, életen át,

száz utcán, téren,

ezer veszélyen,

millió isteni bánaton át, gyönyörű szépen

s balga-bután

fut az ember az élet után...

 



Fut az ISTEN az ember után,

mert mindent lát és szánja nagyon,

guruló szívét csakhogy elérje,

hogy fut utána, hull bele vére!

Ott fut az utcán,

ott fut a téren,

egész világon,

sok ezer éven,

sok mérhetetlen,

megérthetetlen,

keresztre írott szenvedésen át,

hulló Igével,

kiontott vérrel,

viszonozatlan,

mély szerelmével

fut az ISTEN az ember után ..




/Füle Lajos/



 

 

 

 
HOZZÁD SZÁLL AZ ÉNEKEM
 

 


 

 
Hozzád száll az énekem, olyan jó Téged dicsérni.
Bűnös volt az életem, Te eljöttél, hogy megments engem.

A mennyből jöttél közénk, hogy út legyél,
feláldoztad magad a bűnömért!
A Golgotán meghaltál, harmadnap feltámadtál,
uralkodsz mindörökké!

Hozzád száll az énekem, olyan jó Téged dicsérni.
Bűnös volt az életem, Te eljöttél, hogy megments engem.

A mennyből jöttél közénk, hogy út legyél,
feláldoztad magad a bűnömért!
A Golgotán meghaltál, harmadnap feltámadtál,
uralkodsz mindörökké!

 

/Forrás: Csillagpontos énekeskönyv/

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Rózsa

(Helló!:), 2010.05.16 13:53)

Szia Sziámitesó!

Ez most nagyon tetszik:::))) ez a név..és a sorrend..
Most pedig komolyan: Van még egy jó pár vers, igyekszem
felrakni.(:))

Anikó

(Sziámitesó, 2010.05.15 20:58)

Helló!:)))

A verseket csak most tudtam elolvasni, nagyon tetszenek. Csak így tovább!